Köztéri szobrok, emlékművek és emléktáblák ukrán közismert személyiségek emlékére Magyarországon.
Cirill és Metód-emlékmű
Az 1985-ben felállított Cirill és Metód-emlékmű (Janzer Frigyes alkotása) annak emlékét őrzi, hogy 867-ben itt járt Cirill és Metód, hogy keresztény hitre térítse a szláv lakosságot.
Úgy tartják, hogy az apátságot alapító király hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő, Bölcs Jaroszlav leánya révén ukrán földről hozta ide a görögkeleti szerzeteseket. A cellacsoportból ma már csak három barátlakás látható, a többi az 1952. évi sziklaomlás betemette. Ezzel együtt is a telep Közép-Európa egyetlen fennmaradt remete telepe.
Ruszalka Dnyisztrova
Budapest történelmi városrészében azon az épületen, amelyben egykor a királyi nyomda működött (Országház u.6.). 1998. február 20-án a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete a Ruszalka Dnyisztrova c. ukrán almanach megjelenésének 160. évfordulója alkalmából helyezte el emléktábláját. A kötet szerzői: Markijan Saskevics, Jakiv Holovackij és Ivan Vahilevics ukrán írók. A Ruszalka Dnyisztrovára vonatkozó anyagokat máig őrzik a Magyar Állami Levéltárban.
I. András magyar király és hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő
A Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete 10 éves jubileuma alkalmából november 17.-én a balaton menti Tihany templomdombján felavatták I. András magyar király és hitvese, Anasztázia kijevi nagyhercegnő, Bölcs Jaroszlav leánya szobrát, Bohdan Korzs.
A tihanyi félsziget meredek párkányán magasló kéttornyú templomot messziről meglátja a Balaton vándora. A Benedek-rend elsőként román stílusban épült s a barokk jegyében megújult temploma a történelem sok viharát vészelte át attól fogva, hogy I. András király megállapította a tihanyi apátságot és gondoskodott saját maga, hitvese, Anasztázia és királyi sarjai családi sírboltjáról.
Hrihorij Szkovoroda
Szkovoroda a 18. század második felében élt. Egy ukrajnai kis faluban, Csornuhiban született, tanulmányait a Kijev-mohiljanai Akadémián folytatta. 1745-ben jött Magyarországra, Tokajban, ahol öt évig templomi énekes volt. Hazatérve költészetet tanított, majd 1753-tól házitanítói állást vállalt. Kovljarban írta első verseit, amelyek később bekerültek az Isteni dalok kertje című kötetbe. Később költészetet, stilisztikát és görög nyelvet tanított. Szabadgondolkodó lévén, több nézeteltérésa támadt a harkovi kollégium vezetőségével, ezért kénytelen volt elhagyni a pedagógiai pályát.
A ’60-as években sok verses és prózában írt mese született tollából. Szkovoroda a következő 25 évet vándorlással töltötte, akkoriban írta filozófiai műveit, esszéit. Meséi Harkovi mesék címmel 1774-ben jelentek meg.
1998. március 20-án emléktáblát helyeztek el Tokaj városában a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesület és a Kárpátaljai Kulturális Szövetség.
Tarasz Sevcsenko
Tarasz Sevcsenko (1814 – 1861) ukrán költőnek és képzőművésznek állítottak szobrot a II. kerületben. A Fő utca és Ganz utca sarkán elhelyezet alkotást Sólyom László köztársasági elnök és meghívására hazánkba látogató Viktor Juscsenkó ukrán köztársasági elnök avatta fel. A szobor felállítását támogató II. kerületi önkormányzat képviseletében az eseményen részt vett Láng Zsolt polgármester, valamint a Fővárosi Önkormányzat nevében Demszky Gábor főpolgármester. A szoboravatáson beszédet mondott a magyar és az ukrán elnök. Viktor Juscsenko kiemelte: ha a világ bármely pontján az ukrán nép bókkal, szeretnénk
élni, akkor Tarasz Sevcsenkonak állítanak szobrot. A tragikus sorsú, bebörtönzött és száműzetésre ítélt ukrán művész életének egy-egy epizódját felelevenítve párhuzamot vont a magyar nemzet szellemi nagyjaival, akik közül sokaknak szintén el kellett szenvedni az üldöztetést: Viktor Juscsenko a két nép közötti jószomszédi viszony és barátság szimbólumának nevezte a szobrot, amelyért az ukrán nemzet nevében mindenkinek köszönetet mondott.
„Ami nekünk Petőfi, az Önöknek Sevcsenko. Egybeolvadt a két hagyomány. Legyen élő Petőfi, és legyen élő Sevcsenko, legyen élő költészetük üzenete is” – mondta Sólyom László.
Szavai szerint Sevcsenko – éppúgy, mint Petőfi – kifejezte az ukrán nemzet szabadságvágyát, demokratikus törekvéseit.
Végezetül Sólyom László örömét fejezte ki, hogy a budai Fő utcán emlékmű létesült.
Mint mondta, a szobor Tarasz Sevcsenko költői és emberi nagyságát, sorsunk hasonlóságát, valamint a magyar-ukrán barátságot fejezi ki.
Iván Mikityuk szobrászművész, a Lvivi Művészeti Akadémia professzora az MTI kérdésére elmondta, hogy egy évig dolgozott az alkotáson. Több változatot készített a szoborról, végül választása a Sevcsenko, a gondolkodó változatra esett.
Köztéri szobrok, emlékművek és emléktáblák Ukrajnában
Magyar vonatkozású köztéri szobrot csak kevés helyen lehet találni. Ilyenek Ungvár, Munkács, Beregszász, Técső, Aknaszlatina. A legtöbb magyar vonatkozású emléktábla Beregszászon van. Kárpátalja számos településén találhatóak I. és II. világháborús katonai temetők vagy sírok, ahol magyar, német, ukrán és orosz katonák nyugszanak. A sztálinizmus és a malenykij robot áldozataira emlékezve minden kárpátaljai magyar településeken található emlékmű vagy kopjafa. A sok ezer magyarságért meggyilkolt kárpátaljai központi emlékműve Szolyván, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkban található.
Kossuth Lajos szobra Técsőn
A Kossuth-mellszobor 1896-ban készült. A técsőiek elsők közt állítottak szobrot Kossuth Lajosnak. A városközponti parkjában lévő mellszobor időrendben a hatodik a világ köztéri Kossuth-szobrainak. A técsőiek magyarság állította közadakozásból. Alkotója Gerendely Béla műhelyében öntötték bronzból Máramarosszigeten. A két méter magas talapzaton lévő szobrot 1896. május 8-án avatták fel. Jelen voltak a Kossuth-városok: Monok, Cegléd, Debrecen, Budapest, Szolnok.
Kossuth Lajos emléktábla Beregszászon
Beregszász első díszpolgára Kossuth Lajos volt. A város képviselőtestülete 1886. december 3-án közölte erről a határozatot, ezzel kívánt tisztelegni az 184-1849-es szabadságharc vezérének, a magyar történelem kimagasló alakjának elévülhetetlen érdemei előtt.
Munkácsi vár
Múltját, hadászati jelentőségét és nagyságát tekintve Kárpátalja egyik legjelentősebb, épségben fennmaradt vára, amely a város déli részén, a Latorca kanyarulatánál, a vidék fölé magasodó sziklabérc tetején áll. A vár és környéke fontos szerepet játszott a honfoglaláskor. Anonymus szerint a Vereckei-hágón átkelő magyarok itt tartották első pihenőjüket.
Zrínyi-szobor a munkácsi várban
2006. február 27-én a munkácsi várban a fellegvár Lorántffy-bástyáján felavatták Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc szobrát.
Matl Péter szobrászművész alkotása hármas szimbólum: I. Rákóczi Ferenc kardja a múlt dicsőségét, Zrínyi Ilona hős várvédő a jelen küzdelmeit, II. Rákóczi Ferenc ifjúkori alakja a jövő forradalmát jelképezi.
Técsőről, Husztról, Viskről, Nagyszőlősről, Beregszászból, Munkácsról, Ungvárról és számos más magyar településről közel ezer érdeklődő zarándokolt a munkácsi várba, akiket a téli hideg és a sűrű hóesés sem tudott elrettenteni. A fellegvárban órákon át kitartóan lengtek a magyar nemzeti lobogók.
Matl Péter műalkotását Orbán Viktor és Kovács Miklós leplezte le. Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök Isten áldását kérte az emlékműre és mindazokra, akik a jövőben előtte állva emlékeznek majd kitartásra, hűségre, áldozatvállalásra. „Áldja meg az Úristen ezt a szobrot. E két hős emberélet tanúságával bizonyította Istenhez, hazához és a szabadsághoz való hűségét. Mindenki vegyen róluk jó példát” – mondta Majnek Antal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, aki megszentelte a műalkotást. A felavatott szobor öntését Varga Imre neves karcagi bronzöntő mester végezte. A szoborállítás költségeit az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatta.
Turulmadaras Rákóczi-emlékmű Tiszaújlakon
A Tiszaújlaki Tisza-hídtól mintegy 200 méternyire, a határátkelő állomás közvetlen közelében egy mesterségesen emelt halom tetején áll a turulmadaras Rákóczi-emlékmű, amelyet a kuruc csapatok első győzelmes csatájának helyén emeltek.
Millecentenáriumi emlékmű a Vereckei-hágón
A millecentenáriumi emlékmű. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére elkezdett emlékmű a különböző hivatalok közti aktatologatás áldozata lett, így még ma sincs befejezve. 1896-ban a hágónál avattak egy emléktáblát, de ez ma már nincs meg.
Petőfi Sándor szobra Ungváron
1990. szeptember 29-én avatták fel Ungváron, a Petőfi téren Petőfi Sándor szobrát. Az ötödik Petőfi Sándor szobrot: Gyula, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, Ecvador, Milano után. Ferencz Béni szobrát a Magyar Köztársaság ajándékozta Ungvárnak.
Az avatáson beszédet mondott a Magyar Köztársaság elnöke Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk az ukrán parlament elnöke.
Petőfi Sándor 1847. július 11-én lépte át Ung megye határát. Elgyönyörködött a Latorca-menti vidék szépségében. A folyóról ezt írta: „folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!”
Késő este érkezett Ungvárra. 154 évvel ezelőtt rótta
Ungvár utcáit, s megörökítette itt-tartózkodását az Úti levelek Kerényi Frigyeshez XII. episztolájában. 1847. október 12-én jelent meg a Hazánk című haladó lap második félévi 121. számában. Az írás nem talált barátságos fogadtatásra.
1847. július 11-én érkezik Petőfi Sándor a városba, majd innen július 12-én délelőtt folytatta útját Munkács felé.